Iszonyú nehéz volt nem írni.

Iszonyú nehéz volt Paeon nélkül élni 4 napig. 

Iszonyú nehéz volt nem sírni. 

Iszonyú nehéz volt sírva elaludni.

Iszonyú nehéz túl lenni az ordításon, amiben "nem érdekel, hogy igazságtalan vagyok".

Azt mondják vérszegény vagyok. Kérdezték, nem szédülök? Nem, de remegtem két napig és az akkor senkit sem érdekelt. Hihetetlen amit átéltem, ahogy átéltem, ahogy én éltem át. "Apa, hidd el 99%-ban másként éltem át, mint azok, akikről olvastam, vagy elmondták. Mindent másként láttam." "Mert te mindig mindent másként nézel."

Annyira kellene írnom, kiadni, megörökíteni, elmondani, megosztani. De csak ülök és mosolygok. 

Elmondani afféléket, hogy 

- váratlanul a legjobbkor, tulajdonképpen mindenki a helyén volt, anya épp váratlanul megint átjött, ahogy az elmúlt hetekben minden nap, Paeon hazahozta a gyerekmatracot és a gyapjútakarót, a választott szülésznő ügyeletes volt, a választott nőorvos a Juventus-Fehéroroszország (?) mecccset nézte, épp elunta, amikor hívták hozzám

- vajúdás anyával és Paeonnal, kombinálva gyerekszoba összeállítással, gyerekruha és pelenka mosással 20 perces fájások között szakmai irányítás végig a kézben, fokozott hangerő helyett teljes némaság, kipréselt szavak, menekülés az emeletre, de rám találtak, jöttek utánam, mint a kiscsibék, szégyenkezés, hogy rendetlenséget hagyok magam mögött, de már nincs erő, kevés az a 20 perc, embert próbáló a roham

- Indulunk

- 3 perces fájásokkal a gurulószékben, ámuló szülésznő ("tegnap mégazt gondoltam ez túlhordás lesz, este azt hittem, csak jósló fájásaid vannak, úgy látom időben érkeztél")

- alternatív vajúdás 

- félelem a fekvéstől

- kórházi protokoll

- félelem a gátmetszéstől

- gyorstalpaló nyomásprórba

- élesben "hang nélkül"

- 95%-on túl vagy - megjelent a választott nőorvos

- "nem vagy béna, nagyon jól csinálod"

A többit nem tudom leírni.